Tizenhárom héten át próbáltam összegyűjteni magamban mi jót lehet elmondani a sógorék konyhaművészetéről. Tisztába vagyok vele, hogy az én finnyás, nyúlkoszt igényemnek nehéz megfelelni, de számomra is meglepő volt, hogy a vegetáriánus "nemnormális" étkezésemből itt sose volt problémám (a háromféle menüből egy mindig húsmentes). Azonban még az én magyaros kajákat nem álló "reformkonyha" ízlelőbimbóimnak is totál ízetlennek tűnik itt minden étel és ezen a szabadon rendelkezésre álló liternyi tökmagolaj sem segíthet. Hozzá kell tennem, hogy igazi osztrák étteremben autentikus ételt nem ettem még, de szerintem a menza kaja is azért elmond valamit a helyi étkezési szokásokról. No de menjünk végig tételesen a menzás menün majd kis kitérő után kanyarodjunk az osztrák gasztronómia csúcsa felé.

Menza

Levesek: Általánosságban ez a leggyengébb pontja az ebédnek, nem elég, hogy ízetlen ráadásul tulajdonképpen ugyanaz nap-nap után. Képzeljen maga elé mindenki egy nagy tányér borsó levest, majd vonja ki belőle képzeletben az összes zöldséget és fűszert, majd kárpótlásképpen pirított kenyérkockát/ levesgyöngyöt/ kagylótésztát/ grízgombócot vízionáljon bele. Egyszer egy héten (legnagyobb örömömre) van vagy francia krémleves  vagy steierische Cremsuppe (alias sütőtökkrémleves) vagy magyar gulasch (többiek örömére). Apropó sütőtök, minden amiben sütőtök, tökmagolaj vagy pirított tökmag van az steierische eposzi jelzőt kap.

Főételek: Itt egészen széles a skála, nemcsak ételekben, hanem a minőségben és mennyiségben is. Csak szuperlatívuszokban tudok a tejszínes mártásban tálalt tenyérnyi füstölt lazac szeletről és a különböző spenótos, krumplis, zöldséges felfújtakról beszélni, egyszerűen fantasztikusak. Tuti, hogy otthon is felveszem az étlapra. A húsos ételekről nincs saját tapasztalatom, de az elmondások és az üres tányérok alapján azok is jól vannak elkészítve, bár az utólagos borsozás és szójaszószozás a bevezető rituálé mindenkinél az első falat előtt. Eddig 3 hónap alatt azonban még sose láttam a menüben Wiener Schnitzelt, úgy tűnik vagy nem elég reform a rántott hús, vagy nem elég stájer a szakácsok számára.  Ami viszont kiábrándító egy magamfajta tésztafan számára, hogy az emlékeimben élő egykori iskolai menzás gránátos kocka (itt Grenadiermarsch) és káposztás cvekedli is Michelin csillagos magasságokba emelkedett, amikor nagy lelkesedéssel megkóstoltam azt amit itt adtak. A krumplis tészta egy krumplipüré jellegű gombócként (ráadásul kettő) tornyosodott tányéron, a káposztás tésztából pedig a bors fájdalmas hiánya mellett itt-ott a káposzta is mikronyi mennyiségű volt. Azóta ilyeneket nem eszek, inkább aznap dupla adag salátát szedek. 

Saláták: Ausztriában nagyon figyelnek az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozásra, így nem csoda, hogy a 2.80 Eurós menü része a saját magának összeválogatott saláta. Általában van kint összeszecskázott saláta levél és emellett vagy káposztasaláta, vegyessaláta, vagy cékla (nagyon sikkes a fehér köpenyen a cékla pötty). Ezekből mindenki válogathat és leöntheti a maga ízlése szerint különböző öntettekkel (pl. tökmagolaj (kíváncsi lennék, hogy vajon a prosztatahipertrófia szignifikánsabb alacsonyabb előfordulású-e itt ennyi tökmagolaj rendszeres fogyasztása után)). Ezenkívül a menün felül vagy helyett lehet szedni a salátabárból is ahol egészen változatos csírás, paradicsomos, lazacos, olivabogyós verziókat lehet összeállítani.

Desszertek: Be kell vallanom, nekem mindig is a desszert számít igazán (igazság szerint hajlamos vagyok főétel helyett előételeket és desszerteket fogyasztani). A kórházi menzán desszertként általában mosolygós gyümölcsöt lehet választani (alma, narancs, kiwi), gyümölcssaláta, kompót (igen ez is sütőtökkel) vagy biojoghurtokat, amik általában környékbeli termelőtől származnak. Néha-néha sütit is van, de ezek általában olyan előrelegyártott bolti termékek. A legmeglepőbb desszert számomra a müzli natur joghurtban volt. Ami még szokatlan volt, hogy a teljes kiőrlésű lisztből készült Kaiserschmarrn (császármorzsa) főételként futott és lekvár helyett kompótot adtak hozzá.

Kávé- és étel-italautomaták

A kórházi automaták a kártyán kívül aprópénzzel is működnek, míg a menzán csak a legic card-dal lehet fizetni az ételért (nagyon praktikus gyorsabban megy a sor nem kell a visszajáróval szöszölni, emellett fényképes névkártyaként is funkcionálnak). Ezt leszámítva épp olyanok mint az otthoni automaták, bár a gyerekklinikán van a szendvicsautomatákból olyan, ahol babák vannak a kis fakkokban (szülők legnagyobb ellensége lehet). Az orvosok lelkesen isszák belőlük a tipikus automata kávéjukat, annak ellenére hogy fönt az osztályon ott áll a Nespresso kapszulás kávéfőző, de onnét csak a reggeli meg a délutáni vizitek után származik a koffeinbomba, ebéd után az automatás lötty dukál (majd elszívnak még egy cigit is, igen meglepő módon itt nagyon sokan és nagyon sokat dohányoznak).

Sütemények

Egyértelműen a cukrászat a gasztronómia csúcsa errefelé, nem véletlen, hogy erről már megemlékeztem a kávézás kapcsán egy korábbi bejegyzésben. Ausztriában járva, ha étterembe nem is, de egy kávézóba, Konditorei-ba (nem, nem konditerem, így hívják erre a cukrászdát) érdemes betérni, hogy egy óriás Sacher-tortaszelet vagy Eszterházy szelet mellett melage-t kortyolva újra a Monarchiában érezni magunkat. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.