Eddigi bejegyzéseim inkább egy útikönyv korrekt leírására hajaztak, tekintve eddigi "nyugdíjas" életmódom. Ez a hét azonban már sokkal erasmusosobbra sikerült, így most a többi külföldiről, az Erasmus partiról, és kocsmákról írok.

Erasmus

Egy éve, amikor elhatároztam pályázni kéne erasmusra, már sejtettem hogy a ismerőseim nagy része által mesélt "életem leghosszabb partija" élmény az én esetemben elmarad (tekintve a mennyiséget az otthoni ilyen jellegű aktivitásomnak (3/10) és azt, hogy a kórházi gyakorlat mellett kevesebb energiám és szabadidőm marad ilyenre). A rengeteg papír meg bürokrácia után megküzdöttem a helyszínért is (Graz volt a harmadik helyen a listámon, bár sajnos Bécset és Berlint elválasztották előlem, bár utólag nem bánom). Az osztrákok nagyon precízek mindenről egy hónappal előbb küldenek értesítést, több oldalas bemutatkozó anyagot, a helyi szervezés egyértelműen 10/10 (főleg amiket mások meséltek). Az itteni ügyintéző, Petra nagyon kedves és több nyelven is beszél/ír/ügyintéz (nem úgy, mint például  a francia koordinátorok...). A mentorom Hannes is egy héttel érkezésem előtt bejelentkezett, hogy bármiben segít (és tényleg megmutatta a várost, szerzett biciklit...).  Mivel Ausztriában az egyetem csak októberben kezdődik, így szeptemberben összesen 3 orvosis erasmusos volt a városban (Giedre és Irmak a képen), velük azóta is összefutok egy kávéra, vagy ebédre. Szeptember közepétől indult a két hetes ingyenes német tanfolyam, (amin nem tudtam részt venni), így lassan kezdett megtelni a város és a kollégium  is hallgatókkal, valamint egyre több programot szerveztek. Ilyentájt ismeretem meg Lillát, (van külön oldal a facebookon ahova a Grazba érkező erasmusosk regisztrálhatnak, így könnyebben lehet kommunikálni és egymást megtalálni) akivel együtt voltunk a Múzeumok éjszakáján is (ld előbbi poszt). Petra szólt, hogy egy tavalyi erasmusos SOTE-s is visszatért Phd-zni, így Dekával is megismerkedtem nemrég. Gyűltek az ismerősök. Két hete pénteken a többi orvosis erasmusossal (kb 20-an vagyunk) város nézésen vettünk részt, illetve a többiek még a bemutatkozó napon is (én azt is kihagytam kórházas elfoglaltság miatt, így rajtam kívül mindenki ismerete egymást). A többség nagyon jól beszél németül, ami tényleg szükséges ahhoz, hogy a német nyelvű előadásokat megértsék (orvosin nem tartanak angol nyelvű előadásokat), illetve a félév végi vizsgához is (bár az osztrák hallgatók szerint felháborító felkészületlenség esetén sem buknak meg erasmusosok). Ezért volt fura a két portugál hallgató, akik semmit sem beszéltek németül (így miattuk a német nyelvkurzus  alapszintű, a városnézés angol nyelvű lett). A többiek néhány kivétellel mind negyed-, ötödévesek, így előadásokra járnak, így velük csak a hallgatói centrumba vagy az ebédlőben futok össze, azok pedig akik szintén gyakorlatot csinálnak, más osztályokon vannak, így velük se nagyon találkozom.

Éjszaki élet

A hivatalos évnyitó party múlt héten csütörtökön volt, sajnos rögtön ki is hagytam, mert másnap hajnalban utaztam haza Budapestre, de a lakótársaim szerint nagyon jó volt (ami biztos, mert hajnali 3kor kezdtek zuhanyozni). Így ezen a héten már semmiképp sem akartam volna kimaradni a Erasmusos  buliból a Postgarage-ban (Glow in the Dark www.postgarage.at/Location.7.0.html). Annak ellenére sem, hogy csütörtök este volt és én péntek reggel nyolckor már vért vettem (a betegek nem túl nagy örömére). Lilllával bemelegítettünk egy kis otthoni BB pezsgővel (Lilla megosztotta velem cserébe az előző napi Túrórudi szállítmányért), így elviselhető volt a 2 fok körüli kinti hőmérséklet, és a szórakozóhely (5/10), valamint a tömeg (10/10), ami ott várt ránk. A 5 eurós belépőért a már nyáron bejáratott slágerek fülsüketítő mixét kaptuk, UV festékkel bekent arcú táncoló tömeggel, izzadság szaggal szóval minden ami kell, természetesen találkoztunk magyarokkal is. Tekintve, hogy otthon is elkerülöm az egyetemi nyitóbulikat (tömegnyomor, brutál árak,nyakba öntött sör, tuc-tuc zene....), mérsékelten érzetem magam elememben, de be kell vallanom a tervezett éjféli hazamenetből (akkora értünk végül oda) hajnali három lett.

Látogatók

Másnap délután megérkeztek régi, gimis osztálytársaim is (a lakótársaim lassan beletörődnek, hogy nálam mindig lakik egy-két ember plusszban, bár hitetlenkedve néztek, hogy fértünk el a szobában hárman), így teljesen leváltam az erasmusos bagázsról. Aznap este a helyi kocsmák közül egy "günstig" 2 eurós sörlelőhelyet (olasz pizzériának álcázva) találtunk, ahova még másnap is visszatértünk Dekának a haverjaival egy kiadós all you can eat sushi báros burkolás után. Mielőtt belevágnék a szombat este taglalásába, a délelőtti túráról néhány szót. Tittáék kocsival érkeztek, így kihasználtam az alkalmat és egy Graztól 40 km-re magasodó úticélt ajánlottam, a Bärenschutzklamm-ot. Sajnos nem néztük meg a honlapját, ezért megismertük a környéket mire odataláltunk és ott értesültünk róla, miután már 30 perce hegynek fel túráztunk, hogy az objektum belépti díjas és több, mint két órás túrával járható körül (ami az időrendünkbe sajnos nem fért bele), így végül beértük az odafelé vezető emelkedőkkel és az addig beszívott friss levegővel és visszaindultunk (és megtudtuk, hogy a gyorshajtásért a helyszíni bírság 35 euró). Az előbb említett nagy sushizást követően a teljes punnyadást elkerülendően felmásztunk a Schlossbergre és a naplemente utolsó sugarainál ellőttünk pár képet (amik későbbiekben közzétételre kerülnek majd). Ezen az estén még a helyi hard rock kocsmát is meglátogattuk (olasz étterem 11 órás zárása után), ahol a csapolt sörök közül a helyiek mellett kétféle búzasörből lehetett választani és élvezni a bömbölő 80-as 90-es évek slágereit (egymással üvöltve beszélgetés közben).

Ez az este is hajnali háromkor ért véget, így a vasárnap "hajnali" 11-es reggeli után már csak levezető sétát tettünk a botanikus kertbe és a kastélyparkban mielőtt  Ida és Titta elhagyta volna a várost nagy bánatomra.

Ezen a héten kicsit belekóstoltam a helyi éjszakába erasmusosokkal és otthoniakkal egyaránt, hisz egyszer élünk nem lehet mindig otthon ülni. Míg eddig a hétvégéken pihentem ki a hétköznapokat, addig a most elkövetkező héten fogom kipihenni a kórházba ezt a hétvégét ;) .   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.