A hét főbosszúságát okozó kollégiumi internethiány miatt, bosszúból a kollégiumom fogom bemutatni. Studentenheim Hafnerriegel 53 alatt lakom immáron 9 hete és az alábbi linken megtekinthető képekhez és információkhoz közlök némi kiegészítést/pontosítást, valamint felhívnám a figyelmet a szomorú tényre hogy 2012 július 30-án bezárják ezt a gyönyörű műintézményt (vajon miért?!).

www.home4students.at/de/wohnen/studentenheimplaetze/69-studentenheim-hafnerriegel

Kollégium

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sosem laktam kollégiumban ezelőtt (leszámítva az egy-egy hónap bécsi egyágyas és a varsói négyágyas "kempingezést"), így az általam megszokott magánszféra nemcsak nagy térigényű, de igen érzékenyen reagál a külső behatásokra is. Az előre sejthető volt hogy a toleranciám és türelmem jótékonyan fog fejlődni a kollégium hatására, de mindezek mellett az adrenalin szintem is igen gyakran mutat emelkedő tendenciát, bár a csúcspontot egyértelműen a beköltözéskor érte el.

A honlapon olvasható infók hiányossága miatt már otthon is értek meglepetések a szállás lefoglalásánál, mert csak a szerződésben van benne, hogy 600 eurónyi kaució az első előleg utalásától a kikötözés követő egy hónapig a kollégium számláján pihen és bármilyen probléma esetén (késői fizetés, tiltott vendégfogadás, vagy a falakra ragasztott poszterek) elveszik. Ezen felül az első havi részlet kiegészül a takarítási díjjal (15 euró), az általános károkozási díj (20 euró és ha nem okozok kárt akkor se fizetik vissza) és természetesen az ügyintézési díjjal (45 euró), így júniusban kb 900 eurót kellett átutalni, hogy meglegyen a szobafoglalás, de még így is nagyon szerencsésnek éreztem magam mert az egyik legolcsóbb kollégiumba kerültem be. A minimális berendezésre a szerződésben is felhívták a figyelmet, így egyértelmű volt hogy autóval érkezek, mert a paplantól az asztali lámpán át a konyhai edényekig ide mindent hozni kellett. És felcipelni az 5. emeletre, mert a két lift mindegyike éppen foglalt volt, mindezek mellett minden második (páros) emeleten állnak meg a 18 emeletes felhőkarcolóban.

Ezek után elég nagy shockot jelentett, mikor kiderült hogy az egyágyás lyukam (2X4m) egy folyosó ötödik szobája a konyha mellett papírvékony elválasztó falakkal, leszakadt redőnnyel. Elég gyorsan kiderült, hogy a falra ragasztásért itt még senkit se büntettek meg (sőt egy itt lakó barátnőm szobáján található ökölnyi behorpadásért sem) és a vendégfogadás is elég "rugalmas" (portaszolgálat hiányában), nem úgy mint a kollégium vezetőjének fogadóórái (hétfő 11-12 óra csütörtök 15-16 óra).

Néhány szót ejtenék még a konyháról, amiben 5 személy részére (a kétágyas részlegben 6 lakóra) jut egy az alábbi képen látható igen kis méretű hűtő, bár annak fényében, hogy sütő, mikró vagy bármilyen más konyhai gép abszolút hiánycikk nagyobb becsben tartjuk A hűtőt. Néhány hét után feltűntek egyéb hiányosságok is, mint például a leszakadt redőnyöm megszereléséhez szükséges 3 hét vagy a nagyobb zivataroknál a zárt ablak mellett befolydogáló esővíz vagy a füstriasztók alatt nyugodtan bagózó lakók.

Így kezdtek megvilágosodni előttem a kollégium bezárásának lehetséges okai. Azonban a sok panaszkodás után le kell szögeznem, hogy a heti kétszeri takarítás kifogástalan, az első hidegek után beinduló fűtés kiadós, szinte trópusi. Tagadhatatlan előny, hogy a városközponttól 5 perces sétára lakom és az óriás biciklitárolóban is mindig találtam helyet a drótszamaramnak.

Lakótársak

Szeptemberben az előszezoni körülmények között a vietnámi phd-s lakótársam vezetett be a kollégium rendjébe (szelektív szemetet a lakóknak kell levinni, a mosógépek ausztriai bankkártyával működnek és ha nem szeded ki rögtön a program lejárta után a ruháid akkor más kiszedi helyetted...). Azonban október előtt megszerezte a fokozatát, így haza utazott és a szemeszter kezdésre új lakótársakat kaptam. Falszomszédom Niklas a szomszédos Németországból érkezett Grazba pszichológiát tanulni (tekintve, hogy a nem elég fényes érettségijével otthon nem vették volna fel, míg itt a felvételi teszt sikeres megírása a belépő az egyetemre). Egyetlen hibája, hogy Eminem rajongó, így én is naponta élvezem a "dallamos" slágereket a falon át. A másik szobába James jött Angliából gyakornokként a helyi tanítóképzőn tanít angolt (náluk kötelező a külföldi gyakorlat/szemeszter az idegennyelvet hallgatók számára). És vele együtt érkezett az egész baráti köre, akik minden héten csütörtökön és pénteken a konyhánkba tartják a "bemelegítést" az esti parti, de éjfélkor szerencsére mindig kiröppennek az éjszakába, ám a british english akcentusukért cserébe ez megbocsátható. A fürdőszobával szemben Parastou az iráni brácsás lány lakik, aki a kezdeti mérsékelt német nyelvtudását mostanra abszolút kommunikációképessé fejlesztette, miután 3 hetes grazi tartózkodás után anyukája egyedül hagyta a szobájában (ennyit a vendégekről...). A legelső szobában pulai Simona horvát-német-olasz tolmácsnak készülő lány lakik, aki a többiekhez hasonlóan most kezdte meg egyetemi tanulmányait. Az ő beköltözésük nyomán rá kellett ébrednem, hogy öreg vagyok (hozzájuk képest), kissé antiszociális és jobban kedvelem a csendet és nyugalmat, de még ezek ellenére is másfél hónap alatt összebarátkoztunk és jó érzés tudni ha bármi gond van a koliban (nincs internet órákig/napokig, nem működik a gáztűzhely, nincs kártyám a mosógéphez) biztos van otthon valaki aki tud segíteni, vagy megnyugtatni, hogy majdcsak lesz valahogy (és tényleg...).

Benyomás

A kezdeti nehézségek ellenére mostanra hozzászoktam a kollégiumi élethez, bár a panaszkodást nem tudom megállni. Érdekes belelátni mások életébe, szokásaiba és élvezni ezek előnyeit és hátrányait. Remélem, hogy a maradék kevesebb, mint két hónap is ilyen jól fog telni jelenlegi otthonomban. Lehet ez a poszt most kicsit cinikusra sikerült, de nem tudom megállni, hogy a hiányosságokat ne tegyem szóvá, mert azok a jó dolgokkal szemben sokkal jobban szemet szúrnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.